pörögve hull a kakasorr a tavaszi fényben,
a rózsaszín tejköd mögött rejtőzve lopakodik
egy ismeretlen homályos hang, s visítva ám
rezdülés nélkül hajtom hátra a csuklyámat;
itt már csak a hajnali dallal ülhetek le sakkozni
pedig nem is szeretem a kávét, főleg
amiért minden olyan terhes és egyben reményteli
és a játékbaba sem a régi már,mert a telefon
csak csöng és dühösen landol a kókuszpálma alatt,
hiszen ha tegnap lett volna, már nem is a tisztaság
hanem az elefánt füle lenne a céltábla, és mi mind
ráborulnánk a mélyből jövő langy homályra és fejünk
az aszfaltra támasztva tudnánk,hogy minden egér,
de főleg az éhes szereti a sajtot,és ekkor átbámulva
a tejesbögre fülén csak egy dolgot remeg a szívem,
hogy nincs többé csak a semmi és egy tejeskávé habbal,
ami még csak énekelni se tud, mert szereti a zöldet,
de a szivárvány most alszik, úgyhogy csak egy
kerti manó térdel le hozzá,hogy a fülébe sugja; nem
csak a teremtés, hanem a puding is szottyadt
még akkor is ha szombat van
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.