Sokszor hallom, hogy "Merj nagyot álmodni!". Pláne most, hogy választás elé kerültem. Mindenki ezt ismételgeti. Olyan ez mint egy nagy összeesküvés; nem elég, hogy a jobbnál jobb egyetemek brossúrái és a tanáraim is ezt szajkózzák,de még azok is, akik aztán tényleg a legjobbat akarják nekem, merthát ha nem a szüleim, akkor ki... Szóval megy ez a magnó, végtelen ismétlésre beállítva, benne meg a kazetta és én nem tudom kikapcsolni, ígyhát mégis elgondolkozom azon amit mond. De tényleg jó az nekem, ha "merek nagyot álmodni"? Álmodok valami gyönyörűt, valami iszonyatosan jót, mert ugye a fantáziával nincs gond. Egyre magasabbra és magasabbra szállok, persze csak gondolatban, és amikor már igen magasan vagyok, valaki odalentről kinyújtja a lábát,-jó magasra tudja nyújtani-fogja magát és úgy seggberúg, hogy még lentebb térek magamhoz, mint ahol elkezdtem a csodás terveket. Persze innen nincsen lift, vagy ha van is, nekem nincs hozzá kulcsom, úgyhogy ahhoz hogy visszajussak legalább oda, ahol elkezdtem, megint álmodozni kell-hogy legyen valami cél. De ezek után ki tudja összeszedni a bátorságát? Lehet ha újrakezdem kapok egy mégnagyobb seggberúgást és olyan mélyre zuhanok, hogy onnan már visszatérni se lehet.
Igen, gyáva vagyok. Ez van. Félek. De ki nem? Persze attól nekem nem lesz jobb érzés, hogy más is, de könnyebb beletörődnöm. De jó az? Jó az ha egyszerű beletörődéssel, az esélytelenek teljes nyugalmával röhögök minden kihívásra? Végülis nem infarktusban fogok maghalni. Mondjuk nem is boldogan. Azaz csak olyan minimalista boldogsággal, fogalmazzunk úgy, hogy lesz bennem egy kis adag öröm, meg sok adag egyéb járulékos tartozék. Ez van.
De akkoris, ha rajtam múlik inkább maradok a biztosnál és még az esélyt sem adom meg senkinek hogy akár csak megpöccintsen a kis kacsójával, nemhogy hatalmas láblendítéssel taszítson a mélybe.
No meg persze az is igaz, hogy én igazán tehetségesen, művészi érzékkel megáldva tudom magam a legalkalmatlanabb helyzetekben és időkben olyan mélységekbe juttatni, ahol már az sem segít ha van nálam zseblámpa-mert még egy hatalmas fényszóró sem lenne elég-úgyhogy inkább meg sem próbálom felkapcsolni. Sebaj, legalább kímélem a szemem. Mondjuk minek, ha úgyse használom többet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pinczes.Laszlo 2010.01.14. 09:11:24
Alapvetően értem én, hogy mire gondolsz, de fontos megértened, hogy nem más miatt kell nagyot álmodnod, hanem magad miatt. És nem más nagy álmát kell megvalósítanod, legyen az a szüleidé akár, hanem a tiédet. Az életnek meg a seggre esés ugyanolyan része, mint a szárnyalás. Legalábbis amíg az ember bontogatja a szárnyait :) És mi még bontogatjuk. Amúgy is ott vannak a barátok (legalábbis magamból kiindulva, de téged sem féltelek ebből a szempontból), akik majd meggyógyítanak, ha seggre estél, és ha gödörben vagy, kinyújtják a kezüket, és felhúznak, vagy ha túl mély, leugranak melléd, hogy ne unatkozz ;)
Egyébként sem az a lényeg, hogy hol vagy épp, mélyen, vagy az egekben, hanem a bejárt út. Ha elmegy az ember egy világ körüli útra, a végén ugyanoda tér vissza, ahonnan elindult....akkor semmi értelme nem volt az egésznek?
Ne szabd meg a saját határaidat, merj nagyot álmodni, aztán teljesíts belőle amennyit tudsz...még mindig jobban jársz. Inkább légy hülye az okosak között, mint okos a hülyék közt.
Puszi, kikapcs
Agnik 2010.01.18. 18:57:15
Most pedig jól behúzom a fenekem, nehogy elérjen idáig a lábad, utána meg ha készen állok adhatsz egy löketet és elindulok a világkörüli útra...;)
player.ben · http://thoughtofamentat.blog.com/ 2010.01.19. 01:22:05
De olyan, hogy elérhetetlen álom, nem létezik. Vannak megvalósult és megvalósulatlan álmok, de az, hogy melyik valósul meg vagy melyik nem, az csak rajtad múlik. Az álmok azért vannak, hogy higgyünk bennük, hogy motiváljanak akkor is, mikor fejünk felett sötétek a fellegek, és hogy eszünkbe juttassák, legfelül mindig kék az ég és a nap is süt.
Csak azt mondom, merj bennük hinni, és merj értük cselekedni, mert ha eléggé akarod, és eleget teszel értük, akkor nem lesz olyan akadály, mely megállíthat céljaid elérésében. Persze fontos, hogy két lábbal a földön járj, de ne félj szabadjára engedni a tudatod, mert az álmokért érdemes élni.
Egyébként pedig csak biztatni tudlak az írásban, mert bár lehet hogy van még hová fejlődni, de érdemes is.
Agnik 2010.02.15. 19:14:57
Azért válaszolok csak ennyivel később, mert elkezdtem tenni az álmaimért.:) Majd meglátjuk sikerül e. De ha mégsem,legalább nem lesz bennem a tüske, hogy nem próbáltam meg.
Köszi a biztatást, és hogy elolvastad a kuszaságaimat:D