Szürke aszfalton sötét árnyak,gazdáik égbe nyúló házak.Hirtelen kialszanak a fények,s nem marad más, csak egy magányoslélekSzürke aszfalton sötét árnyak,még mindig lépkednek az elnyűtt lábak.A sétát kíséri egy Úr, aki hegedül,s én folytatom az utat némán,egyedül